A JAK-inhibitorok dobozán lévő, a szerek esetleges mellékhatásaira vonatkozó biztonsági figyelmeztetések a szerek reumatológiai alkalmazásának tapasztalataiból születtek, így nem feltétlenül érvényesek a bőrgyógyászati célú használatuk esetén.

A fogászati gyakorlatban – bizonyítékokon alapuló irányelvek hiányában – jelenleg is bizonytalansági forrás, hogy miként kell eljárni, ha direkt orális alvadásgátló szert szedő betegnél foghúzás válik szükségessé. A beavatkozás során és után fellépő vérzések gyakoriságát nagyban befolyásolja, hogy az adott betegnél állnak-e fenn komorbiditások, erre a körülményre azonban a fogorvosnak nincs ráhatása. Amire viszont van, az a beavatkozás időzítése, illetve az egy ülésben eltávolítani szándékozott fogak száma, különösen akkor, ha egymással szomszédos fogakról van szó.

Jól ismert, hogy a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak pitvarfibrilláló betegek körében, mint a warfarin, miközben sok vonatkozásban biztonságosabbak. Mindezek mellett eddig nem rendelkeztünk adatokkal arra vonatkozóan, hogy a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos, illetve biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest pitvarfibrilláló betegek esetében. erre a hazánkban is fontos kérdésre adott választ egy spanyol „real world” vizsgálat.

International Journal of Cardiology, 2018. március

Neves szakemberek sürgetik az összefogást Amerikában annak érdekében, hogy csökkenthessék a szülő nők halálozási arányának növekedését.

Egy randomizált vizsgálat eredményei szerint a kórháziból történő hazabocsájtás után alkalmazott rivaroxaban kezelés szignifikáns mértékben nem csökkenti a vénás tromboembóliákat és a halálozást.

A méhnyakrák teljeskörűen tisztázott patomechanizmusa, az orvosi tech­nológia fejlődése és a valós idejű egészségnevelés globalizációja elérhető közelségbe hozta a betegség eradikációjának lehetőségét. Az invazív esetek előfordulási gyakorisága a populációs szintű prevenció hiányosságainak mérőszáma. A korai esetek műtéttel gyógyíthatók, akár a fertilitás meg­őrzésével is.

A cikk a hormonális fogamzásgátlók használata során felmerülő daganatok keletkezésében betöltött rizikócsökkentő, illetve -növelő hatást mutatja be. Részletesen kitér a leggyakrabban felmerülő daganatok és a fogamzás­gátlók használata közötti összefüggésekre a szakirodalomban megjelent tanulmányok, azokat elemző írások alapján.

Az új, hatásos terápiák megjelenésével a gyulladásos reumatológiai kórké­pek kimenetele jelentősen javult az utóbbi években. Kisebb az irreverzibilis szervkárosodás, a mozgáskorlátozottság aránya, a betegségek hosszabb távon remisszióban tarthatók. Emiatt több beteg vállalhat gyermeket, és megfelelően kontrollált betegség, gondosan megválasztott gyógyszeres kezelés mellett csökkenthető a terhességgel kapcsolatos anyai és magzati kockázat. A feladat mindenképpen multidiszciplináris, a gondozó orvos, a társszakmák képviselői és a beteg szoros együttműködése a siker záloga.

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) többszervi érintettséggel járó auto­immun betegség, melyre jellemző a heterogén klinikai megjelenés. Emiatt a diagnózis felállítása, az alapbetegség aktivitásának meghatározása és a betegség követése kihívás a gyakorlott klinikus számára is. A British Society for Rheumatology 2018 januárjában publikált új ajánlása összefoglalja az SLE kezelésére vonatkozó legújabb irányelveket, kevésbé részletezve a lupus nephritis (LN) kezelését, melynek fennállása esetén a 2012-es szak­mai ajánlás (EULAR/ERA-EDTA és ACR) követését javasolják. Kitérnek a diagnózis felállítására, a felnőtt SLE-betegek gondozásának szempontjaira, az alapbetegség követésének feltételeire és az enyhe, közepesen súlyos, súlyos alapbetegség kezelésére.

Az antifoszfolipid szindróma olyan szisztémás autoimmun betegség, melyet antifoszfolipid antitestek jelenlétében kialakuló vaszkuláris trombózis és terhességi patológia jellemeznek. A klinikai tünetek megjelenése, súlyos­sága változó. Emiatt az adekvát terápia meghatározásához rizikóbecslés szükséges. A magas trombóziskockázatú betegek esetében nagyobb a va­lószínűsége az ismételt tromboembóliás esemény bekövetkezésének, ezért ilyenkor kombinált, gyakran intenzív antitrombotikus kezelés, sőt egyes recidív esetekben immunszuppresszív kezelés bevezetésére is szükség van.